A közösségi felülés rekord, és az Egyenlítő hosszával megegyező kerékpáros kihívás után 1 millió fekvőtámaszra motiválta Roma Ádám a tanítványait, szűkebb és tágabb környezetét. De vajon miként képes egyetlen ember ekkora erővel motiválni, a sportra, közös mozgásra ösztönözni többszáz résztvevőt. Erről beszélgettünk Roma Ádámmal.
Fantasztikus erő lakozik ezekben a közösen megteremtett rekordokban. Mesélnél kicsit ezekről a projektekről?
Igen, az egyik fő erénye ezeknek a projekteknek, az erő. Egyedül is tudok kerékpározni, fekvőtámaszozni, de közösségben ugyanannyi idő alatt, mintha egyedül tettem volna meg, sokkal nagyobb eredményeket, számokat produkálhatunk. A közösség megtart, újra és újra elvégezzük a napi sporttevékenyéget egymásért is, a közösség folyamatosan inspirál, hogy jobb és jobb legyél korábbi önmagadnál. Az emberi kapcsolataink is erősödnek ezekben a közösségi eseményekben, ez saját tapasztalatom is. A mostani fekvőtámaszos kihívásnál is igaz volt ez. Voltak emberek, akiket látásból ismertem korábban, de mivel most egy célért küzdöttünk, időnként kommunikáltunk a projekt alatt, ezek a beszélgetések közelebb hozztak minket egymáshoz, mert van egy közös tevékenységünk, ami korábban nem volt.
Bár egyre többen mozognak és lassanként talán egészségtudatosabban próbálunk élni, de alapvetően még mindig az a jellemző, hogy az emberek zöme keveset, vagy nem mozog a mindennapokban. Hogyan lehet elérni, hogy egy ilyen kihíváshoz ennyien csatlakozzanak?
Szerintem elsődleges, hogy én is aktívan részt vegyek minden kihívásban. Akkor vagyok hiteles, ha nemcsak beszélek a mozgás fontosságáról, hanem én is űzöm. Van egy nagyon találó idézet: “Ha hajót akarsz építeni, talán nem is az a legfontosabb, hogy összegyűjtsd a mérnököket és a hajóácsokat, hanem, hogy felébreszd a vágyat a végtelen után.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Nekem is ez az elvem. Van több, vállalkozókedvű barátom, ismerősöm, akik minden kihívásban részt vesznek. Először őket szólítom meg. Nagyon fontos, mert ők, úgymond, cölöpök a projektekben. Nagy munkabírásúak, lehet rájuk számítani, sok embert meg tudnak ők is szólítani. Vannak sportos barátaik, diákjaik. Miután van egy erősebb mag, a pedagógus facebook oldalamon is meghirdetem a kihívást és egyénileg vagy csapatszinten is mindig jelentkeznek sporttársak.
Sokadik projektem után, azt tapasztalom, hogy az emberek szeretik a számok növekedését, hogy napról napra egyre több az elért eredmény. Egyfelől ez egy visszaigazolás is, hogy a befektetett munkának van eredménye. Kifejezetten fontos az elismerés az egyes sporttevékenységekben. Egy zárt messenger csoportban vannak mindig a sporttársak, oda küldik az eredményeket. Ott napi szinten elismerjük a csapattagok erőfeszítéseit. Lájkokkal, kedves szóval, buzdító gondolatokkal.
Miért kezdtél bele ezekbe a projektekbe?
Gyerekkoromtól kezdve kifejezetten fontosak számomra a közösségben megélt pillanatok, tevékenységek, értékek. Meghatározó élményeim a diákéveimből a Nyírpazonyi Református Egyházközségben szombatonkénti pingpong-csaták a diáktársakkal és ifjúkoromból a Nyíregyházi Egyházmegye által szervezett Ifjúsági Görögkatolikus Gyalogos Zarándoklat, ahol kb. 500 fiatal zarándokolt 5 napon keresztül.
Amikor elkezdtem tanítani, tudtam és éreztem, hogy azokat az élményeket, melyeket én is kaptam a közösségekben, a diákjaimnak, osztályaimnak át szeretném adni. Pedagógusként először kerékpártúrákat szerveztem évekig, majd a diákjaimmal és barátaimmal 2019 km-t futottunk egy év alatt. Ezek az események jó alapot adtak ahhoz, hogy 2020 novemberétől sportos, közösségi projekteket szervezzek. Az elmúlt 2 évben fekvőtámaszoztunk, futottunk, kerékpároztunk és ötvöztük két ízben a kerékpározást és a futást, avagy a duatlon is a projektünket színesítette.
Milyen hatása van ezeknek a projekteknek az iskolai közösségekre, akikkel dolgozol?
A pedagógus-diák kapcsolat erősödik, hiszen a projekt miatt a diákokkal gyakran beszélgetek, hogy éppen, hogy áll az eredmény. Aktívak a kihívásokban, mely számomra örömteli és igyekszem elismerni őket több formában is. A pedagógus kollégáimmal is erősödik a kapcsolat, hiszen velük is egy a célunk, minél hatékonyabb legyen a kihívás. Valamint azt látom, hogy a pedagógus társaimnak is még jobb a kapcsolata a diákokkal. A diákok sportteljesítménye javul, kitartásuk erősödik, ami lelkileg is jó hatással van rájuk, így az iskolai életük, a vitalitásuk is még jobb lesz.
Mi a következő célod?
Az év végén az 1 millió fekvőtámaszozás és a duatlon projektünk is befejeződött. Most kb. 2 hónapig megpihenünk és a következő célok között van a guggolás és ismét a duatlonozás. A guggolás mozgásforma korábban még nem volt a projektünk része, abban is szeretném, ha megmérettetnék magukat a diákok és a sportkedvelők is.
Akkor 2023-ban guggolásra fel! Mi mindenképpen csatlakozunk a közösséghez.
Köszönjük az interjút!
