Ebben az évben nagycsoportosaim vannak az óvodában. Amikor megfigyelem a gyerekek
játékát manapság, sokszor arra a következtetésre jutok, hogy túl sok kidolgozott játékuk
van. A rajzfilmek és a részletgazdag játékok kevésbé mozgatják meg a gyerekek
képzelőerejét.

Írta: Sárközi Sára, óvodapedagógus

Ezek miatt arra jutottam, hogy kipróbálom, mi történik, ha két hétre az ősemberek bőrébe
bújunk. Bunkert csináltunk: kolleganőm hozott be egy óriási barna sötétítőfüggönyt,
összetoltunk két asztalt, és máris kész lett a barlang. A szekrényünkre óriási
csomagolópapírokat függesztettünk fel, oda lehetett rajzolni, így készültek a
barlangrajzok. A játékos polcokra a gyerekek által barnára, illetve szürkére színezett
csomagolópapírok (jelen esetben sziklák) kerültek, letakarva a játékokat. Még egy óriási
mamutrajz is kikerült a csoportszobánk falára – a gyerekek feltűzhették a farkát
becsukott, vagy bekötött szemmel.

Megpróbáltunk a játékaink közül olyanokat kiválasztani, amik – bár modern köntösben
lelhetők fel a csoportunkban – pár évszázada (akár évezrede) is fellelhetők voltak az
akkori gyerekeknél: karikákat vittünk be, labdát, mikado (másik nevén marokkó) játékot
készítettünk ki. Főzős gyurmával is lehetett alkotni. Horgászós játékkal is készítettünk elő
ezidő alatt a gyerekek, hiszen az ősemberek halászó, vadászó életmódot folytattak.
Lehetett fa gyöngyöt fűzni, illetve körmöcskézni is (ez egyfajta körmönfonás, amivel a
hurkolás technikáját sajátíthatják el a gyerekek). Az elkészült fonatot sálként használták
tovább babákra, karkötőként, illetve nyakláncként használták tovább. A fa építőkockák is
elöl maradtak a projekt alatt. A többi játékunkat azonban eltakarták a sziklák
(csomagolópapírt tettünk a játékos polcainkra).
A projekt ideje alatt rengeteget beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen
eszközöket használtak régen az ősemberek. Volt-e például műanyag baba? Volt-e
plüssállatkájuk? Igaz-hamis állításokat tettem fel nekik ezzel kapcsolatban. Válogattunk
játékokat aszerint, hogy modern, vagy régi típusú játékokról van-e szó.
Elővettünk terméseket, és számoltunk velük (dobókockával dobunk, és annyi gesztenyét
kell kitenni az asztalra, amennyit a kocka mutat), valamint termésmandalát is készítettek
a gyerekek. Játszottunk kardfogú tigrises fogót (a fogó a kardfogú tigris, a többi gyerek
pedig menekült előle). Kézműveskedéskor mamutot készítettünk apróra vágott fonalból.

A gyerekek egyik kedvence a kézzel evés volt. Mi, a csoportban dolgozó felnőttek
kinéztünk az óvodai étlapról egy olyan napot, amikor nem főzelék, vagy pörkölt lesz a
második fogás. A kiválasztott napon a levest még kanállal ették, de a másodikat, ami rizs,
rántott halrudacska és káposztasaláta volt, már kézzel ették a gyerekek. Igazán élvezetes
volt számukra, hogy ilyet is lehet.
Személyes kedvencem az első napon egy kislány volt, aki ősgyereknek öltözött be, a
hajában pedig egy kutya jutalomfalat csont volt.

Összességében úgy érzem, rendkívül eseménydús két hetünk volt. Mind a gyerekek, mind
pedig a felnőttek számára sok-sok tapasztalattal szolgált ez a téma. A szülők is partnerek
voltak, kerestek számunkra könyveket, amiket behoztak, hogy a gyerekek tudják
nézegetni a színes képeket.
Úgy gondolom, ez a téma számos lehetőséget rejt még magában, sok-sok olyan dolgot,
amit a mindennapi élet során már nem csinálunk. Kicsit visszanyúltunk az egyszerűbb,
sokszor kényelmetlenebb megoldásokhoz. Jó volt ebbe is belekóstolni, és kicsit kilépni a
komfortzónánkból. Ajánlom az ősember témahetet minden óvodapedagógusnak!