Ha óvodás kisgyermekekre gondolunk a lábnyomról legfeljebb a homokozóban maradt, tipegő apró talpacskák nyomai, esetleg az első cipőcskék vásárlása jut eszünkbe. Korántsem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a digitális kor gyermekei közül sokaknak az érzékeny adatait, a büszke szülők már a születésük előtt szórják az éterbe. A megosztott UH-felvételek, az első babamosolyok, az első óvodai napot megörökítő, vagy az anyák napi műsorokról megosztott fotók bizony korántsem olyan biztos, hogy csupa örömöt hoznak csemetéink életébe. Erről is beszélgetünk Vörös Zsuzsával, a Kidea alapítójával.

Milyen veszélyei lehetnek annak, hogy már a kisgyermekek rendelkeznek digitális lábnyommal?

Többféle veszélyről beszélünk, de kezdjük azzal, hogy mit is értünk digitális lábnyom alatt?
Tömören összefoglalva ez nem más, mint az internet használata során megadott adataink összessége, pl. a weboldalak, amelyeket felkeresünk, információk, amelyekre rákeresünk, vagy épp a fotók, amelyeket feltöltünk.

A tényre, hogy a féléves és 6 éves kor közötti gyerekek fotóinak 15%-a kb. 20 perc alatt a pedofilok által látogatott „dark web” oldalakra kerül, sokszor csak legyintenek a szülők, azt gondolván, az ő fotóik ártatlanok, miért élnének vissza velük? Pedig fontos lenne tudatosítani, hogy minél több tartalom érhető el a gyerekekről a neten, annál nagyobb a kockázata annak, hogy azok illetéktelen kezekbe kerülnek, és később visszaélhetnek velük.

A gyerekek neve, születési dátuma (amit rendszerint megosztanak a szülők a születést bejelentő posztokban), a kedvenc plüss neve, a gyerekszoba részletei, az óvoda, amelyet látogat, mind-mind olyan információ, amelynek ismeretében a gyermekek könnyebben megközelíthetővé válnak. Sokszor ezt sem tekintik veszélyesnek a szülők, mondván ők kis városban élnek, nincs idegen, aki ezekkel az információkkal visszaélne. Sajnos, van erre ellenpélda, de nem is kell ilyen messzire mennünk.

Gondoljunk csak arra, hogy a gyerekkori fotókat felhasználhatják az iskolatársak egymás zaklatására, megszégyenítésére – erre is sok példa van sajnos. A gyerekek leleményesek, és nem tart sokáig, pl. egy csecsemőkori szoptatós fotót megszerezni leendő áldozatuk szüleinek az oldaláról, vagy épp egy ártatlannak tűnő fotót egy testvéri pusziról, amivel gúny tárgyává tehetik a másikat.

Nagyon fontos, hogy mindannyian tisztában legyünk azzal, hogy ahogy feltöltöttünk egy fényképet a közösségi média felületeire, onnantól kezdve a terjedése felett többé nincs kontrollunk. A fotók letölthetőek, manipulálhatóak lesznek.

Gyakori eset, hogy ártatlan mami fórumból kerülnek ki fotók egy másik csoportba, ahol aztán kinevetik és megalázzák mind a szülőt, mind a gyereket a tudtuk nélkül.

Az ártatlanul megosztott adatok akár a gyermekek jövőbeli pénzügyi stabilitását is veszélybe sodorhatják, hiszen kitesszük őket a személyazonosság-lopás veszélyének. Vagyis amikor a gyermeknek felnőttként már lesz saját keresete, bankszámlája, a csalók könnyebben megszerezhetik a nevét, születési dátumát, lakcímét, hogy aztán bankszámlát nyissanak és kölcsönt vegyenek fel a nevében. Ezek túlzónak tűnhetnek, de nem kell sokáig keresgélnünk, hogy mai példát találjunk és az egyik legnagyobb angliai bank, a Barclays előrejelzése szerint a digitális világban ezek csak egyre gyakoribbak lesznek.

Sok-sok éve beszélünk az internetbiztonság kapcsán a kisgyermekek fotóinak megosztásáról. Mennyire tudatosak a szülők és a pedagógusok ezen a téren?

A szülők igyekeznek határok közé szorítani azt, hogy a már nagyobb gyerekeik az internethasználatuk során mennyi személyes információt adnak meg magukról, azonban paradox módon épp ők azok, akik képeket, információkat osztanak meg a gyerekeikről kisebb korukban, ráadásul azok tudtán kívül. Felnőttként mi határozzuk meg, hogy mit hagyunk az online térben magunk után, de a kiskorú gyermekek adatai felett a szülők rendelkeznek, ők hozzák létre gyermekeik digitális lábnyomát…

Mindig tudatában kell lennünk annak, hogy amint a gyerekekről fotókat, információkat, posztolunk, meghatározzuk a gyermekek online identitását, anélkül, hogy ők ezt a világot egyáltalán ismernék.

Szülőként mindenki meg szeretné mutatni, hogy neki van a legszebb és a legokosabb gyereke. Így éreztem én is, amikor megszületett a kislányom, és nagyon nagy erőfeszítés volt részemről, hogy ne osszak meg nyilvánosan fotókat róla, hiszen távol éltünk a családtól. Emlékszem, mikor hazalátogattunk, egy ismerős megszólított az utcán: „De hát gyönyörű ez a gyerek, miért nem teszed fel őt a Facebookra?” A megjegyzés mutatja az általánosan bevett gyakorlatot, hogy a szülők nagy része fotóalbumként használja a közösségi médiát.

A mai 30-40-es korosztály az a generáció, aki tizenéves kora végén, huszonéves kora elején regisztrált az Iwiw-re és Facebookra, megosztotta, hogy éppen abban a pillanatban mit csinál, mit főz, hol kirándul, mit tanul, kinek a társaságában van éppen… „Bejelentkezett” mindenhonnan ahol járt, és osztotta meg magáról, a barátairól (sok esetben azok tudta nélkül) a közös képeket. Ez a gyakorlat látható a mai kisgyerekes szülők posztolási szokásaiban. A mai tizenévesek egy része ennél már jóval tudatosabb, sokszor ők kérik meg a szüleiket, hogy vegyék le a régi, kiskori fotóikat, illetve kérik, hogy ne tegyék ki a róluk készült képeket.

Ezt a tudatosságot kellene tapasztalnia a mai kisgyerekeknek is a szüleik részéről, hiszen felnőttként mi mutatjuk az első példát gyerekeinknek a digitális tér használata során is.

Ami az intézményes nevelés során a bölcsődéket és óvodákat illeti, munkámból fakadóan azt tapasztalom, hogy még mindig többségben vannak azok az intézmények, amelyek az év elején, a szülőkkel aláíratott hozzájáruló nyilatkozat megszerzése után, tömegével posztolják nyilvános közösségi média felületeiken a gyerekekről készült fotókat, de szerencsére egyre gyakrabban találkozom már olyan intézményvezetőkkel, akik felelősen állnak hozzá ehhez a kérdéshez.

Tudatosítják, hogy az óvodában készült fotók és videók biztonságos módon való megosztása a szülőkkel az intézmény feladata, és keresik a lehetőségeket, hogy miként tudnak ennek eleget tenni.

Hogyan tudnak az óvodák segíteni ebben?

A szülők is igénylik, hogy az óvodai tevékenységek, programok során fotók készüljenek a gyerekekről, de nem mindegy, hogy azt hogyan juttatják el a szülőkhöz. Magyarországon az óvodák többsége a közösségi médiát használja kapcsolattartásra a szülőkkel, mert úgy vélik ez, amellett, hogy egyszerű, ingyenes is. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ezek a közösségi média csatornák nem ingyenesek, mindig a személyes adatainkkal és a reklámra fordított időnkkel fizetünk a használatukért.

Több területen is adódnak problémás helyzetek: előfordul, hogy a szülők már nem regisztrált felhasználói egy-egy közösségi felületnek, az intézmény mégis arra kéri őket, hogy olyan oldalra regisztráljanak a digitális kapcsolattartás érdekében, ahol személyes adatokkal kereskednek. Az óvodapedagógusok esetében kérdőjeleket vet fel, hogy a legtöbb esetben saját személyes profiljukat használják munkaeszközként, átlépve ezzel a magánszféra határait. Gyakori, hogy az intézmény arculatának építése érdekében számos fotó nemcsak zárt csoportokban, hanem nyilvános oldalakon kerül megosztásra, s legtöbbjükön a gyerekek jól felismerhetőek.

Megoldásként azt szoktam javasolni, hogy nyilvános oldalakon ne legyenek megosztva fényképek az intézménybe járó gyermekekről. Ha a szülők beleegyeznek azok közlésébe, az intézmény akkor is gondoljon a kiskorú gyermekek érdekeire és csak pár, körültekintően kiválogatott fotó (melyeken a szereplők nem azonosíthatók) kerüljön feltöltésre, kollázs formájában, logóval ellátva, hogy elejét vegyék az illetéktelen felhasználásnak.

Lehetőség szerint, kimondottan erre a célra fejlesztett, zárt rendszert használjon az intézmény a szülőkkel való kapcsolattartásra! Kislányunk által, a külföldi életünk során, lehetőségünk volt megtapasztalni, hogyan alakíthatnak ki az óvodák és a bölcsődék bizalomteljes, biztonságos kommunikációt és együttműködést a szülőkkel. Ennek hazai megteremtésére fejlesztettük ki a kidea elnevezésű applikációt óvodák, bölcsődék részére többek között a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának szakmai támogatásával. A start-up-unk a Start it @K&H programban inkubálódik, és nagy szakmai elismerés, hogy felkerültünk az EdisonPlatform Edison100-as listájára.

Mint egy óvodai applikáció kezdtünk, azonban ma már nemcsak megoldást kínálunk, hanem edukáljuk is a szektort: előadásokat tartunk óvodapedagógusok, intézményvezetők, szülők részére, hogy felhívjuk a figyelmet az intézményi fotómegosztás veszélyeire és segítsük a helyes gyakorlat kialakítását.

Szakemberként mire hívnád fel a felnőttek figyelmét?

Nagyon kevés intézményvezető, pedagógus és szülő tudja, hogy azáltal, hogy az óvónénik, óvóbácsik személyes profiljuk által kezelt zárt csoportokban kommunikálnak a szülőkkel, ők maguk is adatkezelők, így ők is felelősek a személyes adatok kezeléséért, feldolgozásáért, továbbításáért, törléséért, nyilvánosságra hozataláért.

Hajnerné dr. Horváth Barbara adatvédelmi szakjogásszal együttműködve próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy az általános adatkezelési hozzájárulás megléte, amelyet általában az év elején íratnak alá az intézmények a szülőkkel, nem mentesíti az intézményt azon kötelezettsége alól, hogy az egyes tervezett adatkezelésekről az eseményt megelőzően külön, igazolható módon, részletes tájékoztatást nyújtson a törvényes képviselő számára, és annak hozzájárulását kérje. Fontos, hogy ezzel az intézmény és a szülő is tisztában legyen.

A szülők nyugodtan kérjék el év elején az intézmény adatkezelési tájékoztatóját és kérdezzenek! Például arról, hogy az intézmény milyen felületeket használ az adatok megosztására és milyen céllal. A szülőknek joguk van nem hozzájárulni ahhoz, hogy a gyermekük fotója feltöltésre kerüljön az intézmény által kezelt felületekre. A gyermeket pedig nem érheti hátrány emiatt.

Internetbiztonságról szóló 30 órás képzésünk most 5000 Ft kedvezménnyel vásárolható meg 02.0.6. és 02.12. között

kuponkód:Netbiztonsag23